Ha nem ijedtem volna meg, nem fogytam volna le.

Most már jó pár év eltelt, hogy lefogytam, hozzászoktam az új testemhez, nem lepődők meg magamon egy tükörben, kirakatban, hogy „ez meg ki?”. 

Mitől voltam jól megijedve? Ültem a belgyógyászaton és azt mondta a doktornő: ezt a 4 gyógyszert örök életében szednie kell. Azt hittem, a vasszöget is megemésztem.    Összetörtem rendesen. Már elfogadtam magam, a testsúlyomat, a testemet. Felépítettem egy karaktert a testzsír alá, az én karakterem ,,vidéki, majd’ kicsattan az egészségtől karaktert”, nem voltam lusta tohonya, aktív életet éltem.  Egyszerűen az, hogy gyógyszert szedjek kis dobozkából rendszeresen, ezt a képet nem tudtam elfogadni. Összetörtem, napokig feküdtem, beteg voltam, fájdalmaim voltak. Valószínű leértem a gödör aljára vagy a közelébe.

Elképzeltem hogyan tovább, szinte videó formájában, elérem az ötvenet, szedem a gyógyszereket, nagypapa testem lesz, egyre nehezebben mozgok, több betegségem van, még több gyógyszert eszek. Nem sokat adtam magamnak ötven után. Pontosan szégyent éreztem. Azonnal ki akartam lépni ebből az állapotból, persze tudtam, hogy nem lehet. Elkezdtem mondogatni magamba: LEFOGYI ÖRÖKRE, LEFOGYNI ÖRÖKRE.  Nem gondolkodtam ezen csak úgy jött.  Nem tudtam, hogy hogyan, nem tudtam mennyi idő, csak azt tudtam: ez a harc lesz a végső 😊 Megnyugodtam, elhittem magamról, hogy vékony is tudok lenni, eljátszottam, hogy hiszek magamban. Kerestem egy olyan fotót, ahol az ideális testalkattal rendelkeztem (24 éve) és minden reggel felkelés után az volt az első, hogy kezembe vettem és megnéztem, lefekvés előtt úgyszintén. Hiába volt rajtam hájréteg, eljátszottam a fitness férfit, vettem edzőcipőt, ruhát, súlyokat, futógépet, és csak ennek a témának szenteltem sok időmet. Sokszor lefogytam életemben, de csak rövid ideig tudtam megtartani. Ekkor már kénytelen voltam visszafogottan étkezni (csak fájdalmak mellett tudtam enni és nagyon sokáig tartott míg ettem pár falatot. Aztán enyhültek a tüneteim, de még szedtem a gyógyszereket.  Eljutottam abba az állapotba, mikor már tudtam a fájdalmon kívül másra is figyelni, de még fájdalmaim voltak. Érdekelt milyen gyógyszereket szedek, ezek, hogy működnek. Elolvastam az összes fórumot az interneten, cikket, vizsgálatot, tanulmányt.

Arra jutottam, hogy a gyógyszerektől nem fogok meggyógyulni.  Meghoztam a döntést, abba hagyom a gyógyszerek szedését. Persze a családom azt hitte, hogy szedem továbbra is őket szorgalmasan. Kellet találékonyság hozzá, hogyan hitessem el, hogy szedem. Persze teszteltem magam közben és kis mértékben csökkentettem az adagokat. Amikor szükség volt rá beszedtem, mankónak tekintettem, segített. Eljött az idő, hogy nem kellett szednem, nagyon MEGFONTOLTAN kellett ennem, nem volt mindegy mit mikor eszek, mi után. Voltak olyan ételek, italok, amit egyáltalán nem tudtam fogyasztani. Ilyen pl. a fekete kávé.  Próbáltam inni, azonnal ahogy leért sugárba távozott belőlem. Egyébként a fekete kávé nagyon jó előrejelzést ad az emésztő rendszer állapotáról. Ha ,,savat csinál”, ott valami gond van.  Összehasonlítva a jelenlegi állapotomhoz: rendszeresen csinálok időszakos böjtöt. (ez abból áll, hogy nem eszem semmit reggel és csak kb. du eszek. Csak sima kávét iszom KÓKUSZZSÍRRAL.  Semmi bajom tőle. a gyomrom meg sem mozdul, mint ha vizet innék.  Ide jutottam: nem vagyok kaja függő, nem halok meg reggeli nélkül. Bár hová elindulok egy pohár víz után.  Régen ez elképzelhetetlen volt, Páromat mindig hívogattam, mikor ér haza a boltból mert már ,,meghalok éhen”. Én döntöm el mikor eszem először: reggel vagy délután vagy este. Sokszor edzetem magam, úgy, hogy mikor már ehetnékem van, ráhúzok ez kicsit.

Sokkal jobban kezelem az érzelmeimet, mert tudom kontrolálni az éhségemet.

Köszönöm, hogy elolvastad. 

Segített?  Támogasd a Petreon oldalamat.   Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük